ÜNNEPELJÜK A NŐKET
Éljen az Accidental Queens
Az Accidental Queens alapítóinak célja eredetileg nem egy, a nőkért és az LMBTQ+-közösségért síkra szálló játékkészítő stúdió létrehozása volt. (Végtére is a nevük is ez: Accidental Queens, vagyis Véletlen Királynők.)
Ám bemutatkozó játékuk, az A Normal Lost Phone nevet viselő 2017-es interaktív nyomozós játék megalkotásakor Diane Landais és Miryam Houali, a cég társalapítói rájöttek, hogy csapatuk túlnyomó részben nőkből áll.
„Egyből azt gondoltuk, hogy ez mennyire szuper, ilyen nem gyakran történik – meséli Houali. – Szerettük volna ezt népszerűsíteni.”
A franciaországi stúdió identitásának központi elemét képezi, hogy három nő alapította. „Meg akartuk mutatni a nyilvánosságnak és az iparágban dolgozó többi nőnek, hogy ez lehetséges – mondja Houali. – Céljaink között szerepelt, hogy példát teremtsünk.”
És az Accidental Queens ezt komolyan is veszi: rendszeresen együttműködik a sokszínűséget támogató egyesülettel, a Women in Games France-szal. Emellett Houali a Rassemblement Inclusif du Jeu Vidéo nevű csoport megalapításában is segített, amely a videójáték-ipar inkluzivitását hirdeti. „Igyekszünk szem előtt maradni – mondja a transznemű Landais. – És úgy érzem, másokra is nagy hatást gyakorlunk.”
Ez a hatás pedig a játékokra is kiterjed. Az A Normal Lost Phone főszereplője például transznemű. Folytatása, az Another Lost Phone: Laura's Story pedig egy olyan eltűnt személy köré épül, akiről kiderül, hogy kapcsolatában érzelmileg bántalmazzák.
Meg akartuk mutatni a nyilvánosságnak és az iparágban dolgozó többi nőnek, hogy ez lehetséges.
– Miryam Houali
A nehéz témák feldolgozásával a cég az iparágban megszokott normákkal dacol. „Néha hagyományosabb játékötletekkel is előrukkolunk, de sosem valósítjuk meg őket, mivel léteznek más cégek, amelyek ezt megteszik – magyarázza Houali. – Inkább azt kell átgondolnunk, hogyan alkothatunk valami mást, valami olyat, ami saját élményeinket tükrözi.”
Ezt a mentalitást követve az Accidental Queens gyakran nagy port kavar. A stúdiót érte már kritika például azért, mert az A Normal Lost Phone-ban van egy mozzanat, amikor a játékos felfedheti egy transznemű személy identitását annak beleegyezése nélkül.
„Egyesek szerint ez a világ legrosszabb játéka, és úgy vélik, hogy az alkotók biztosan undorító cisznemű személyek, akik a transznemű narratívát az érzelmi turizmus megteremtésére használják – eleveníti fel Houali az egyik kritikát. – Nem volt épp kellemes ezt olvasni, főleg Diane-nek.”
De Landais-nek meggyőződése, hogy az esetleges negatív reakcióknak nem szabad eltántorítaniuk a fejlesztőket. „A stúdiók sokszor nehezen kezelik a kényes témákat – állítja Landais. – Szinte bénulást okoz minden, ami kicsit is politikai jellegűnek bélyegezhető, és ez szégyen.”
Houali reméli, hogy az Accidental Queens nagy szerepet fog játszani ennek megoldásában. „Annyira kevés a narratíva bizonyos témákkal kapcsolatban, hogy ezek borzasztó érzékenyen érintik az embereket. De mivel az alkotók egyre sokszínűbbek, a történetek spektruma is egyre szélesedik majd.”
Addig is Landais és csapata elszántan folytatja úttörő tevékenységét, amelyre csak egy nők által irányított, a nemiséget illetően nonkonformista stúdió képes. „A mi feladatunk, hogy hallassuk a hozzánk hasonlók hangját.”